Magyar kortárs szerzők: Verseskötetek - Bujkáló könyvek

Puskás Dániel: Vakok zsoltára

Puskás Dániel nem hagyja szoborrá merevedni a hagyományt: formálgatja, ha kell, le is farag belőle ezt-azt, de képes visszaragasztani is a lefaragott törmeléket. A költő törmelék- és forgácsgyártó, mert erre predesztinálja a sorsba vetettsége, létszorongatottsága. És arra, hogy folytonosan újramesélje azokat a történeteket, melyekbe az ún. kultúra be van zárva. A kötet nagyrészt pazar versportrék gyűjteménye: de a bibliai, mitológiai alakok anyaga is ugyanaz a hús-vér matéria, mint ami a párkapcsolati dinamika szerelmi "mitológiáját" működteti. Egy kiváló arányérzékkel megáldott versszobrász fi nom, érzékeny mozdulatait követhetjük nyomon, miközben elképesztő, olykor megrázó vagy épp ironikus témák formálódnak a keze alatt.

 

Györe Bori: Engedély magamnak

Tágas, napsütötte szobában a bezártság nyomasztó érzése. Elveszett gyerekkardigán a múlt. Vajon kihunyt minden fény, vagy csak a szemhéjunk zárult le?
Györe Bori verseinek világa egyszerre könnyed és fullasztó. Azt állítja, nem történt semmi különös. És valóban úgy is érezzük, nem történt. Hiszen a tragédia magától értetődő, ha az életről beszélünk. Az utolsó szó jogán.

 

Fenyvesi Félix Lajos: Októberi zsoltár Luther 50

Luther Mártonnak, a teológusnak és hitújítónak állít emléket a kötet. Az ötszáz éves reformációnak, amelynek mindeneken átívelő hatása ma is sugárzó üzenet: megújulni és reformálni az életünket! A hazában, Kárpát-medence-szerte, hogy a legkisebb faluban is fölzengjen az Istent dicsérő zsoltár.

Halljuk a wittenbergi professzorokat, a lelkes diákokat. Luther mellett feltűnik a tudós barát, Melanchthon, a kiteljesítő, Kálvin, Zwingli, Bucer, Knox... És feltűnnek a reformáció tanításainak első magyar képviselői is: a 16. század legtermékenyebb írója, Bornemissza Péter, a fordítók, Károli Gáspár és Szenci Molnár Albert.

A könyv az ünnephez méltó időutazás, fél évezreden át. Mint régi kötetekbe, Fenyvesi Félix Lajos más verseket is beválogat, azzal a reménnyel, ha a régen éltek szavait nem is érthetjük meg, mégis kérdeznünk kell, mert minket éltetnek szüntelenül.


vissza a Könyvtári Ajánlóhoz

Események

Fenntartó

Cimkefelhő