Kubik Anna önálló estje

Tegnap este ismét megtelt a Könyvtár előadóterme. Kubik Anna Jászai-díjas, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze látogatott el hozzánk önálló estjével. Gyönyörű verseket hallgatthattunk a Művésznő előadásában, és kicsit talán Őt magát is megismerhettük.

 

Ady Endre: Jóság síró vágya

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

 

Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.

 

Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldni tudni.

 

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

 

Katarktikus élmény volt hallgatni, látni... Azt gondolom, sokunkat megérintettek az elhagzott versek, és tovább gondolkodásra öszönöztek...

 

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

 

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

 

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

 

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

 

Hol sírtunk-hol nevettünk...

 

Például, amikor Lackfi János, Tinibugyi című versét hallgattuk (sírtunk de a nevetéstől :-)

 

Aki nem volt itt, bánhatja, mert lelkünk olyan töltekezést kapott a gyönyörűen előadott versek hallgatásából, ami hosszú ideig elkísér majd.

 

Művésznőnek köszönjük szépen!

 

Kostyál-Mórocz Gyöngyi

 

 

 

 


Hozzászólások:

Szólj hozzá:

 



vissza a bloghoz

Blog archívum

Események

Fenntartó

Cimkefelhő