Könyvtártörténet

A BRTK Könyvtár alapítása óta ötödik helyén működik. A költözéseket a növekvő területigény, a szolgáltatások bővülése, a könyvtárnak a község, majd a város és a régió életében betöltött növekvő szerepe indokolta.

Az alapító-okiraton jogelődként Siófoki Községi Könyvtár szerepel, alapítási éve 1947. Ezzel szemben egy korabeli képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve szerint 1946-ban már létezett Siófoki Községi és Közművelődési Könyvtár, azaz a könyvtár 75 éve várja olvasni vágyó vendégeit.

Gyökereinket kutatva ugyanakkor az 1800-as évekig érdemes visszalépnünk, ekkor jelentősebb fejlődésnek indult a település . Az 1890-es években a lassan polgárosodó községben kezdtek kialakulni a különböző egyesületek s azok olvasókörei. Említésre méltó a Siófoki Iparos Olvasókör, a Gazdakör, majd a fürdőélet fejlődése nyomán alapított Fürdő Kaszinó könyvtára. E három egyesület rendelkezett a későbbiekben a legnagyobb gyűjteménnyel.

A háború szele azonban nemcsak a könyvtárak anyagát szórta szét, hanem azt a közösségi szellemet is elfújta, mely működésüket jellemezte.

A háború utáni időszak az ún. szabadművelődés korszaka, lelkes fizikai és szellemi építkezés a demokrácia hitében. Megindult a fellelhető könyvanyag összegyűjtése. A kaszinó könyvtára szinte teljes egészében megmaradt, de a többi egyesület könyvei csak szórványosan kerültek elő.

A Siófoki Községi Könyvtár 1946-ban az egykori „Decker-féle házban” nyert elhelyezést. Az épület a későbbiekben lebontásáig a Beszédes József Vízgazdálkodási Múzeumnak adott otthont.

1950. június 1-jével a közigazgatási határok megváltoztatásával Siófok Somogy megyéhez került, járási székhely lett. A könyvtár tevékenységét is átszervezték, neve 1953. január 1-jétől Siófoki Járási Könyvtár lett. Járási könyvtárként elődje anyagából semmit sem tarthatott meg, az állományt selejtezési indexek alapján kivonták a forgalomból. Az érvényes leltárkönyveket az ideológiailag megfelelő, „felülről” kapott anyaggal indították. A könyvtárosok a kevés megmentett könyvet később kötetenként leltározták vissza, ennek köszönhetjük azokat az egyesületi könyvtári példányokat, melyeket a Helytörténeti Gyűjteményben ma is őrzünk. Mivel az épület állaga egyre romlott, s a könyvek sem fértek el, 1956-ban új helyre költözött a könyvtár, a Fő u. 65. sz. épületbe.

A ’60-as években a könyvtáraknak a „politikai-ideológiai feladatokban” meghatározottak szerint kellett működniük, s a népművelési tervben meghatározott konkrét tervszámokat kellett teljesíteni. A könyvtár rendezvényszervező munkája az elvárásoknak megfelelően igen erőteljes volt. Könyvtári, művészeti, politikai tartalmú kiállítások szervezése, megemlékezések, társadalmi szervezetekkel közösen történő ismeretterjesztő előadások lebonyolítása egyaránt hozzátartozott a munkához. 1961-ben bevezették a szabadpolcos kölcsönzést. Azt megelőzően az olvasó nem válogathatott a polcról, a könyvtáros egy pult mögül adta kézbe az olvasnivalót.

Ugyancsak ebben az évben, a gyermek- és ifjúsági állomány különválasztásával megkezdte működését a gyermekrészleg. 1967 januárjában a könyvtár a

zsúfoltság, és a helyhiány miatt a Kálmán Imre sétány 4. szám alá költözött. A kellemes olvasóterek, a jó körülmények mellett az olvasók száma ugrásszerűen megnőtt, s szépen gyarapodott a könyvállomány is.
Pár év elteltével a könyvtárosok ismét szembesültek a tárolási gondokkal. Hosszú várakozás után elérkezett egy újabb költözés ideje.

1976. június 5-én végre felavatták a Dél-balatoni Kulturális Központ és Könyvtár – akkor még Siófoki Városi Járási Művelődési Központ és Könyvtár – épületét. Az új intézmény építési munkálatai már 1969-ben elkezdődtek, addig igen mostoha körülmények között kellett a feladatokat ellátni. Azonban a tervezett új épület sem bizonyult elegendőnek, ezért csak a felnőttrészleg költözött, a gyermekkönyvtár maradt a régi épületben. Az új könyvtárban hírlapolvasó és 45.000 kötet várta az olvasókat, akik hamarosan használatba vehették a sztereo fonotékát is.
1976-ban az intézmény integrált típusú lett, mely magában foglalta a városi művelődési központot, a könyvtárat, valamint a Szabadtéri Színpadot. Végül 1989-ben szakmailag, majd 1990-ben gazdaságilag is különváltak. Közben a szépen gyarapodó könyvállomány számára újabb és újabb könyvespolcokat kellett vásárolni.

A ’70-es, ’80-as évek az olvasóvá nevelés jegyében teltek. Az Írószövetség által indított „olvasó népért mozgalom” keretében „Olvasó munkásért”, „Olvasó ifjúságért” címmel meghirdetett programok, olvasásra buzdító kampányok zajlottak elsősorban szocialista brigádok, KISZ szervezetek megnyerésével. Ebben az időszakban színes, sokoldalú rendezvényszervezés folyt a könyvtárban. A hírlapolvasóban kiállításokat tekinthettek meg az érdeklődők. Az „Élő irodalom” címmel futó sorozat keretében jeles írók, költők, irodalomtudósok látogattak a könyvtárba (pl. Mándy Iván, Nemes-Nagy Ágnes, Csoóri Sándor, Czine Mihály, Fodor András, Takáts Gyula, Tüskés Tibor, Karinthy Ferenc, Baranyi Ferenc). A helyi irodalmárok (Iby András, Szapudi András, Gyarmati László, Matyikó Sebestyén József) számára is teremtett a könyvtár alkalmat, hogy az olvasókkal találkozzanak. Emlékezetes rendezvény volt 1982-ben a „Somogy-est” a megyében alkotó írók, költők részvételével. Neves színészeket (pl. Esztergályos Cecília, Madaras József) is vendégül látott a könyvtár, emellett ismeretterjesztő előadások is színesítették a rendezvények sorát (Ranschburg Jenővel, Kulin Györggyel is találkozhattak az érdeklődők). Az ifjú olvasók számára is rendszeresen szervezett a könyvtár találkozókat például Padisák Mihállyal, Janikovszky Évával, Csukás Istvánal és Varga Balázzsal.
A könyvtár 1984-ig, a járások megszűnéséig módszertani felügyeletet gyakorolt a körzetébe tartozó községi könyvtárak felett (tevékenysége ezen a területen 1991-ig tanácsadó szinten folytatódott). A ’80-as évek végén 5 fiókkönyvtár működött a város területén (később különböző okokból megszűntek): Kilitiben, Törekiben, a Gondozási Központban (Öregek Napközi Otthona), a Foki-hegyi Társasházi Lakóközösség Művelődési és Szabadidő Egyesületben és a Szakmunkástanuló Diákotthonban.

Az 1985-ös földrengés után a gyermekkönyvtár (és az ÁFÉSZ) épületét lebontották, helyén többfunkciójú, tetszetős épületet emeltek. Az újjáépítés befejezéséig, 1988 nyaráig a gyermekrészleg a könyvtár hírlapolvasójában lett elhelyezve. 2004 májusában újabb költözés következett, a gyermekrészleg a Kálmán Imre sétány 12. számú felújított épületben talált helyet.

Közben az intézmény méreteiben és szolgáltatásaiban ismét kinőtte az épületet. Több elképzelés is született a helyhiány megoldására. Többek között 1994-ben készült tanulmányterv a bővítésre a belső udvar beépítésével, lehetőségként felmerült a Kőolajvezeték Építő Rt. megvásárlása is, de ez számos problémát felvetett, a terv nem is valósult meg.

A ’90-es és az ezredforduló körüli években tovább változtak a könyvtárral szembeni elvárások, jelentősen átalakultak az olvasói igények. A modern technikák alkalmazása, a technikai eszközök biztosítása, a lehetőségek beépítése s könyvtári szolgáltatások körébe általános igénnyé vált.

Alapítása óta a művelődési központ épülete a negyedik otthona volt könyvtárnak, ahol 35 évet töltött el. A 2011-es költözést nem csak a növekvő helyigény, hanem a szolgáltatások bővülése, az olvasási szokások változása, illetve a könyvtárnak a város kulturális életében betöltött növekvő szerepe is indokolta.

2002-ben Siófok Város Önkormányzata országos tervpályázatot írt ki a Balatoni Regionális Könyvtár építésére. Az új épület helyének a Szabadság tér délkeleti oldalán lévő, akkor parkolóként használt beépítetlen telket jelölték ki. A pályázat megjelölt célja „a megadott városközponti építési telek sajátosságainak, valamint környezetének legmegfelelőbb elhelyezésű és formai kialakítású, továbbá a regionális könyvtár működése szempontjából legkedvezőbb belső elrendezésű épülettervek elkészítése” volt.

A 2002-es pályázat után a nyertes Kokas és Társa Építész és Településtervező Iroda Bt.-t a város megbízta a pályamű továbbtervezésére. A következő években a város számos pályázatot nyújtott be a könyvtár építési költségeinek támogatása reményében, amelyekhez megvalósíthatósági tervváltozatok is készültek. A pályázatokból való forrásszerzés azonban sikertelennek bizonyult, ezért 2007-ben a minél előbbi megvalósulás érdekében új koncepció született. Eszerint az épület földszintjét a város átadja egy banknak, aki bankfiókot és öt üzletet alakíthatna ki, cserébe pedig megépíti az épületet. Az ötlet ígéretesnek tűnt, komoly érdeklődést váltott ki. Megkezdődött az építkezés, ám időközben a bank kihátrált a beruházás mögül, így a földszint teljes egészét befektetők vették át, és üzlettérré alakult. Végül kilenc évnyi tervezés, módosítás, építés után 2011-ben elkészült Siófok könyvtárának új, Fő téri épülete, melyben a könyvtár az emeletre került, ahova egy előlépcső vezeti fel a látogatót.
Az új, megépült épület végső tervezése során a megbízott építészek két szempontot próbáltak érvényesíteni: igyekeztek megtartani a nyertes pályamű értékeit, pozitívumait, miközben ki kellett szolgálniuk a megváltozott funkcionális igényt is. Az alapvető tömegformálás megmaradt, megtartották a központi kiszolgáló magot és a Fő térre néző közösségi helyiségeket némi szükséges átrendezéssel. A megváltozott igények miatt azonban a könyvtár bejárata elszakadt a terepszinttől. Ennek megoldásaként a bejárathoz vezető lépcsőt nem lépcsőházként, hanem a külső tér meghosszabbításaként alkották meg, így a könyvtári bejárat elválik az üzlet bejárataitól.